Ma van a napja, hogy hat egész nulla hónapja dolgozom itt. Majdnem minden teljesült, amit eladtak nekem. Örök élet és összes fegyver gyanús, hogy nem lesz, de már az elején voltak kétségeim. Igazából sokkal több mindent kaptam, mint amire számítottam. Voltak könnyes nevetések, sírások, irgalmatlan másnapok, és rengeteg-rengeteg tanulás.

Az utóbbi fél évben többet olvastam, mint előtte egész életemben. Cikkeket, blogokat, könyveket. Pedig én mindig elolvastam a kötelezőket az iskolába'. Lett egy szenvedélyem: a munkám. Szeretek jófej, értelmes emberekkel dolgozni, segíteni nekik célokat kitűzni, és elérni, kihozni belőlük a legjobbat. Problémákat megoldani, nem a szőnyeg alá söpörni, konfliktusokat kezelni. Jó érzés, ha a körülöttem lévők elégedettek a munkájukkal. Itt jöttem rá (vagy alakult ki?), hogy mennyire szeretek emberekkel foglalkozni, törődni, beszélgetni, jobbá tenni az életüket. Szeretek tanulni, új dolgokat megismerni. És itt egy bazijó közösség van, ahol támogatjuk, észrevesszük egymást, értékeljük egymás munkáját. Nyilván rengeteg dologban kell még és lehet fejlődni (pl. lehetne nagyobb a konyha a hatodikon), viszont az emberek nyitottak. Nem leszel rinyagép, ha jelzed, hogy valami nem stimmel. Ilyen a céges kultúra. 
Nem csak elméleti tudást szedtem fel, hanem emberi értékeket is. Megtanultam, hogy szabad hibázni, és kérdezni. Az elején nekem is meg kellett szoknom, hogy itt nem a tökéletességet kell mutogatni, és nem az az eredményes munkanap, ha a végére halálfáradtnak érzem magam. Az első pár napban konkrétan rosszul éreztem magam, amikor letelt a munkaidő, és nem voltam lezsibbadva, mert úgy éreztem, nem adtam bele mindent. Az előző munkahelyemen nem volt ritka, hogy napi 10-12 órákat dolgoztunk zsinórban, még hétvégén is. Most már tudom, hogy annak értelme nem volt. Nem hazudunk az ügyfél vagy a fejlesztők képébe, ha gáz van.
Végül, de nem utolsó sorban, itt tanultam meg, hogy ha kocsmázunk, akkor csak sportfröccsöt szabad inni, különben csúnya vége lesz.

Volt rengeteg nevetés. Bérfelező kérelem az aláírásommal, laptop képernyő telepostitezés, szakmai szarkazmus, hasselhoffozás, trollkodás, reggeli boci-boci tarka gitároktatás, hajnali Cseh Tamás gitárest (itt volt a sírás), irodában alvás. Az utóbbi fél évben megismertem és megszerettem sok értékes embert. Úgy érzem, hogy végre egy nagyon jó közösséghez tartozom, ahova az emberek minden reggel szívesen jönnek.

Ha tetszett, iratkozz fel a blogomra, vagy kapcsolódjunk linkedinen.