Akármennyire is hihetetlen, de még egy scrum masterekkel teli csapat is tudja frusztráltnak, elkeseredettnek érezni magát és a kilátástalanságtól szenvedni. 

Legutóbbi postomban, ami a Virgo Scrum Master Community-ről szólt, arról meséltem, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk meg a sprintekben dolgozás gyönyöreit és nehézségeit. Annó nagyon izgatottak voltunk, hogy alkalmazunk egy rendszert, amiben strukturáltan és következetesen tudunk a problémáinkon és a szervezet jobbításán munkálkodni. És aminek a használatát amúgy evangelizáljuk a világnak is. Nos, egy idő után inkább a nehézségek kerültek túlsúlyba. Sokáig nem ismertük fel a problémánk valódi gyökerét, így a megoldásoknak tűnő intézkedések sem szűntették meg a sajgást. 

Nagyon fáj

Az egész talán ott kezdődött, hogy kevésnek éreztük az események idejét. Kettőről áttértünk a három hetes sprintekre, ám így is csak bruttó 2 óránk volt egy sprintfordulóra. Kb. 10 perc sprint review, 50 perc retró és 30 perc planning. Ha bármelyik is elhúzódott, szegény planning szívta meg. Így a product owner szépen leizzadt, amikor pár perce volt arra, hogy elmagyarázza és megértesse a story-kat, és még a visszajelzéseket is beépítse. Felmerülhet benned, hogy hát mi a fenéért nem groomingoltunk. Egészen egyszerűen azért, mert még az ilyen helyzetek után sem éreztük elég fontosnak, és az operatív teendők megvitatása valahogy mindig elvitte a kerekasztalaink idejét. A tervezések hiánya pedig néhol rányomta a bélyegét a munkánk végeredményére is.

Probléma volt még, hogy nem mindenkinek volt ideje dolgozni a sprint backlogon. Voltak scrum masterek, akik más formában fejlesztették a szervezetet. Például alakult egy szervezeti OKR implementálást támogató csapat, akiknek tagjai leginkább scrum masterek votlak.

Továbbá kevésnek éreztük az időt, amit saját magunkra, és a működésünk jobbítására fordítunk. Előfordult, hogy nem tartottunk akciópontokat, amik azt eredményezték, hogy azt éreztük, helybenfutunk úgy, hogy a megcélzott távot meg folyamatosan növeljük.

A végére egy markonyi frusztrált és elégedetlen scrum master keletkezett. Néhányan a scrum keretrendszer nem fejlesztési környezetben való alkalmazásában látták a gondot, mások a túl kevés időben, amit erre tudunk szánni, megint mások a fókuszálatlanságunkban. Volt olyan is, aki csak simán elkeseredett volt, mert mindenki más elkeseredett.

Ez a kollektív nyílt sebbe izzó vas tunkolása érzés eredményezte azt, hogy az utóbbi hetekben azon munkálkodunk, hogy kitaláljuk, mi is az igazi probléma, és hogyan tudjuk azt megoldani. Idéznék a scrum masterek bölcs vezetőjétől, Lucától: "kell, hogy fájjon, hogy utána mindenki merjen változtatni".

Az átváltozás

Az első kétórás eseményünkön még közepesen voltunk tisztában, hogy itt nagy változások lesznek. Ukrán SM-ünk, Yuriy tartott távolról bejelentkezve egy retrót, aminek a célja az elmúlt három hónap tanulságainak levonása volt. Az Avoid kategória alá megszámlálhatatlan sokaságban gyűltek a működésünkkel kapcsolatos gondok. Az esemény végére megállapítottuk, hogy ide kevés lesz pár darab postit, valami komolyabb cucc kell. Na jó, a postit-ek nagyon hasznos eszközök, inkább a helyzet kihámozásához volt szükségünk más megközelítésre.

Ezután jött a második eseményünk, ahol megvitattuk, ki milyen nehézséggel néz szembe, mire van szüksége az SMC-től, és mit szeretne mindenképpen elkerülni a jövőben a működésünkkel kapcsolatban. Így jutottunk egy közös nevezőre, és egyre közelebb magához a problémához. Ám megoldások még nem születtek. Megegyeztünk abban, hogy a következő alkalomra ehhez kapcsolódó javaslatokat gyűjtünk, és kitaláljuk, mi legyen.

Így lett az, hogy a legutolsó beszélgetésünkön fentebb említett vezetőnk rávilágított, hogy a probléma talán ott van, hogy túl sokan vagyunk, és nem véletlen, hogy az ajánlott fejlesztői csapat mérete 3-9 fő. Mi mostanra már 10-en vagyunk, és kisebb és kevesebb feladattal foglalkozunk, mint egy fejlesztői csapat. Ez a diagnózis egybevágott a tünetekkel is. A keresztrejtvényeknél is nagyobb fejtörést okozó megfejtés pedig a kisebb, egymáshoz kapcsolódó csapatok gondolatában rejtőzködhet, akik az egész SMC-vel közösen felállított célokon dolgoznak. 

És itt tartunk most. Az már biztos, hogy ilyen formában nem fogunk tovább működni, ám már kezdjük látni az új, kiegyensúlyozott és kisimult SMC körvonalait. 

Ha tetszett, iratkozz fel a blogomra, vagy kapcsolódjunk linkedinen.